Néhány héttel korábban nehéz döntés előtt álltam, mert eredetileg a 30 km-es távon szerettem volna indulni a SPAR Maraton Fesztiválon, de akkor nem indulhattam volna el a céges váltóban, hogy a csapatainkat erősítsem a „Fut a cég” versenyben. Az idei futási célom a FélmaratonMánia érmen kívül legalább egy félmaratoni távnál hosszabb aszfaltos verseny teljesítése volt. A döntésemet végül megkönnyítette, hogy az egyik csapatunknál nem lett meg a 4. ember, így nekem kellett két szakaszt bevállalnom, ami már 23,8 km volt. Úgy gondoltam, hogy ezzel a távval a saját céljaimat is tudom teljesíteni és a céges csapatot is tudom támogatni. A verseny előtti hétvégén a NATO futáson teszteltem, hogy mennyire jól bírom az 5 perc alatti tempót. Végül 48 perc alatt futottam le a 10 km-es távot, amivel elégedett voltam főleg úgy, hogy a végén még egy gyors hajrára is volt energiám. A verseny napjára elég meleg időt jósoltak, ezért egy póló és egy rövidnadrág elég volt a futáshoz, de a magasabb hőmérsékletben a folyadék utánpótlásra jobban oda kellet figyelnem. Mivel a versenyek előtt mindig sok folyadékot szoktam fogyasztani, ezért a verseny közben csak 8-9 kilométer körül frissítettem először, majd azt követően minden frissítő ponton ittam valamit, mert szerintem a folyadék utánpótlás szükséges és elengedhetetlen.
A SPAR Maraton fesztivál az ország legnagyobb futórendezvénye, amire az idén több mint 21 ezren jelentkeztek. Ez hihetetlenül nagy szám és tudom, hogy sok rutinos futó nem szereti ezeket a tömegrendezvényeket, mert a rengeteg embertől tényleg sokszor nem lehet rendesen futni, ráadásul olyan versenyeken, ahol váltóversenyek is vannak, sok az olyan futó, aki nem ismeri az egyszerű „futókultúrát”, ami igazából nagyjából arról szól, hogy odafigyelek a másikra is. Nem megyek keresztbe a többiek előtt, nem akarok a legszűkebb úton fordulni a kanyarokban, amikor én vagyok a legkülső íven, nem dobom meg a másikat frissítős pohárral, elengedem, a gyorsabb futókat illetve nem öntöm rájuk a frissítő vizet stb. :) Ha komolyabban belegondolunk, akkor egyszer minden futó ilyen versenyeken kezdte a pályáját, ezért mint az élet minden területén soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk. Én személy szerint az ilyen versenyeket is szeretem, mert az embertömegnek is megvan a maga hangulata és a szurkolás itt páratlan. Hihetetlen erőt adott például az, amikor az Operaház előtt a kórus énekelt nekünk vagy valamelyik kereszteződésben egy másik zenekar buzdított minket és akkor még nem beszéltünk a „Hajrá Apa vagy Anya” táblát tartó gyerekekről. Ilyenkor mindig azt vettem észre, hogy akaratlanul is gyorsabban futottam. Csodás érzés ilyenkor futónak lenni. Te mit éreznél, amikor futás közben találkoznál egy egész Római Légióval vagy egy 2 méteres Kürtöskaláccsal, akik szintén futnak veled. Ugye, hogy egyedi, na ezért jó. Én nem is szeretem összehasonlítani az erdei terepfutást egy városi versennyel, mert szerintem nem mérhető össze a kettő. Mindegyik a maga nemében egyedi és szerethető. Egy természetben való futásnál nem hiányzik a sok ember és a hangos zene, de egy városi futásban pont ez a jó, mert milyen lenne a rakparton egyedül futni. :) Talán egyszer majd a közeljövőben az emberek rájönnek arra, hogy egy futóverseny is élvezetes lehet kívülről nézve és akkor még többen fognak szurkolni a futóknak, aztán a szurkolók egy részéből később úgy is futó lesz. :) Képzeljétek el, hogy milyen érzés lehet, az amikor -4 fokban futsz a Balaton partján és közben autókból és az út mellől lelkes szurkolók serege biztat. Minden eszedbe fog jutni csak az nem, hogy hideg van. Aki nem hiszi, járjon utána tavasszal.
A verseny elég jól sikerült, mert nem sokkal 2 óra felett sikerült teljesítenem a közel 24 kilométert. A cégünktől összesen 24-en indultunk valamilyen távon, amivel megdöntöttük minden eddigi rekordunkat. A következő versenyem a Bécs-Pozsony-Budapest ultra verseny utolsó napján megrendezésre kerülő félmaraton lesz, ahol szeretnék azokkal a nagy futókkal együtt futni, akik lábában már akkor több száz kilométer lesz. Persze nem azért, hogy mosolyogva elfussak mellettük. :) Aztán már csak egy hónap lesz hátra az évzáró BSI rendezvényig, ami Siófokon lesz megrendezve és ahol lefutom idei 9. 21 kilométernél hosszabb versenyemet és megkapom a FélMaratonMánia érmemet. Persze ezzel a futással számomra még nem fog véget érni a futószezon. :)
