Tárnok, egy népes település nem messze Budapesttől, az M7-es autópálya közelében. Hihetetlen milyen aktív futóélet van ott, nem is gondolnátok. Rendszeresek a közös futások és a települést minden fontosabb futóversenyen népes csapat képviseli. Persze ez a TárnokSprint egyesület és az azt vezető profi futók aktív szerepvállalásának is köszönhető.
Szóval miután régi barátaink, akik Tárnokon laknak meghívtak erre a versenyre, úgy gondoltam, hogy mindenképpen be kell neveznem valamelyik távra, mert egy vidéki kisebb létszámú futásnak teljesen más a hangulata, mint egy nagy budapesti versenynek. Sokkal családiasabb minden, jóval közvetlenebb a szervezők és az emberek is. Persze ezek mellett minden olyan kiegészítőről gondoskodtak a szervezők, amik egy nagy versenyen is ott vannak. (rajtszám, chipes időmérés, frissítőpontok, zenekar és jó hangulat) A leghosszabb táv 13 km volt. Úgy gondoltam, hogy a félmaraton után ez pont jó táv lesz arra, hogy teszteljem, hogy mi az a tempó, amit ilyen távon jól bírok. Nagyon örültem, hogy végre nem aszfalton fogok futni, hanem földúton. A 13 kilométeres táv a sportpályáról indult, végigment egy patak mellett gyönyörű ősfás környezetben a horgásztóig és onnan vissza búzatáblák mellett a pályáig. Ez a táv 6,5 km volt, amit kétszer kellett megtenni. Általában én nem szeretem az olyan futásokat, ahol több körből áll egy hosszabb táv, mert nekem a pontból pontba futások jobban fekszenek, de ITT már alig vártam a második kört is, mert olyan szép tájon futottunk, hogy mindkét körnél volt még bőven látnivaló. Futás közben találkoztunk lovasokkal és a tónál sok horgásszal is. Amikor a horgásztó mellett futottunk és néztem a horgászokat (én is szeretek horgászni, csak keveset jutok el) azon gondolkodtam, hogy milyen furi, hogy ők is sportolnak és mi is és mégis milyen más. :) A verseny talán legviccesebb pillanata az volt, amikor a tó mellett egy erős széllökés berepítette a sapkámat a búzatáblába. Képzeljétek el, amikor a többi futó azt látja, hogy egy versenyzőtársuk a búzában kergeti a sapkáját. :) Szerencsére kép nem készült az eseményről és a szél is jó irányból fújt, ezért a futás mellett nem kellett még úsznom is. Nagyon jó hangulata volt az egész versenynek, mert az egymással szembe futó emberek is folyamatosan biztatták egymást és integettek egymásnak. A kellemetlen idő ellenére is nagyon sok család részt vett a programokon. A délelőtt folyamán több rövidebb távú verseny is volt, amin rengeteg gyerek indult. Lenyűgöző volt látni, hogy milyen lendülettel és elszántsággal futottak és értek célba. Végül közel 500 futó állt rajthoz különböző korosztályokban. A kisebb felnőtt létszám ellenére is nagyon erős mezőny jött össze, mert hiába futottam életem eddigi leggyorsabb tempójában így is csak a mezőny második felében értem célba. De nem baj, mert nekem nem erről szól egy verseny. Összességében az őrült szél ellenére egy nagyon jól sikerült nap volt. A futás után egy jó kis grillpartin toltuk be a jól megérdemelt kolbászokat. :)
