Aznap (vasárnap) reggel éppen azon gondolkodtam, hogy a délutáni közös futás időpontjára nagyon meleget jósoltok, ezért fokozottan oda kell majd figyelnünk a folyadék utánpótlásra. Az új útvonalakba (amiket a heti terepszemléim alapján raktam össze) a meleg miatt igyekeztem kevés szintet beletenni, ahol viszont nem nagyon voltak közkutak, ezért a hosszabb szakaszokra magunkkal kell vinnünk frissítőt is. :) Majd eszembe jutott, hogy a szerdai közös futáson egy ügyes kis meglepetéssel a futó csoport a két futási szakasz között felköszöntött a 40. szülinapomon. Nagyon örültem neki. Hoztak házi készítésű sütiket és innivalót is. Volt, aki a családjával jött el vagy csak éppen, akkor esett be a munkájából. Jókat beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk majd futottunk még egy pár kilométert. Nagyon jól sikerült az este. Jól éreztem magam. Kedves gesztus volt tőlük. A pénteki közös futáson még többször beszéltünk a szerdai buliról, meg is említettem nekik, hogy van, ahol ilyen esetekben annyi kilométert kell futni az ünnepeltnek, ahány éves. Ekkor felmerült, hogy ez lehet, hogy inkább szívatás, mint ajándék. Ebben maradtunk. :) Ennek akkor nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget. :)
A hét folyamán magamhoz képest sokat futottam. Minden nap kint voltam kb. 1-2 órát különböző útvonalakon, így vasárnap reggel már több mint 96 km-nél tartottam. Jól éreztem magam, de a vádlimban már éreztem a magamhoz képest extrém távot. Egy kis fáradtságot is éreztem, de úgy gondoltam, hogy a közös futáson tervezett 23,5 km-el sem lesz gond. A csoportunk közösségi oldalán, ahogyan máskor is egyre többen jelezték, hogy melyik szakaszra érkeznek.
15 óra körül (1 órával a közös futásunk megkezdése előtt) váratlanul csöngettek. Gyanútlanul az ajtóhoz mentem és kinyitottam. A házunk előtt rengeteg sárgába öltözött embert láttam, táblákkal, feliratokkal, süteményekkel a kezükben, akik elkezdték énekelni, hogy boldog szülinapot. Az egész kertünk tele volt emberekkel. Nehéz leírni, hogy akkor mit éreztem. Csak álltam, néztem ki a fejemből és próbáltam felfogni a felfoghatatlant. Hosszú másodperceknek tűnt az az idő mire az agyam felfogta a helyzetet. A mosolygós arcok mögött kezdtek kirajzolódni a futótársaim, a közös pólónkba öltözött csoporttagok. Közvetlenül a hátam mögött a családom csoportosult. Mindenki mosolygott. Én is, de közben azon járt az agyam, hogy van-e rajtam nadrág vagy póló, 2 napja nem borotválkoztam és úristen ez tényleg velem történik? Ez a sok ember engem ünnepel? Még soha életemben nem volt ilyenben részem. Lassan kezdtem feloldódni és egyre jobban élveztem a helyzetet. Kaptam egy pólót ajándékba, amire az „ERŐS 40 km” felirat is rá volt nyomva. Nagyon jól nézett ki. A sok jó kívánság között érkezett két másik utasítás is. Az egyik, hogy akkor ma le kellene futnom 40 km-t, mert hát ugye így szokás. :) A másik, hogy egy „Happy Birthday” lufit is vinnem kell magammal az egész távon. :) Hirtelen lepörgött előttem a heti összes futásom, a szerdai figyelem elterelő kis buli és a pénteki futás közbeni beszélgetésünk. 40 km? Ilyen távot már futottam, de akkor az előtte lévő napokon nem volt a lábamban már közel 100 km. Be kell vallanom egy pillanatra megijedtem. Nem voltam biztos benne, hogy bírni fogom. Sokat nem volt időm rajta gondolkodni, mert hihetetlen gyorsan pörgött minden. Az embertömeg megszállta a házunk előtti kis területet. A szomszédoktól hirtelen megérkeztek a székek, asztalok. Még szerencse, hogy egy zsákutca végében lakunk. :) Pillanatok alatt felépült a futó, frissítő központ is. Látszott, hogy profi szervezéssel van dolgunk. :) Jó volt látni, hogy mindenki tudta a dolgát. Én meg csak álltam ott bambán és néztem, ahogy minden a helyére kerül. Olyan volt mintha minden fel lett volna gyorsulva körülöttem. Egy táblára felkerült az aznapi menü. 4 féle útvonal, amelyek mindegyike 5 km hosszú volt. Ez egy szuper ötlet volt, mert így a csoport minden tagja tudott kedvéhez vagy edzettségéhez mérten egy vagy több szakaszt futni. Mindegyiket 2x kellett lefutnom, hogy teljesítsem a rám váró 40 km-t. A sorrendet én választhattam ki. A szakaszokon mindig jöttek velem többen is. Volt aki futott, volt aki biciklivel kísért minket, a többiek meg addig pihentek a törzshelyen. Még mindig az események hatása alatt voltam, amikor valaki mondta, hogy induljunk. A táv teljesítését egy kicsit nehezítette, hogy nagyon meleg volt, de minden más körülmény velünk volt. Elindultunk. Nem is tudom, hogy hányan voltunk, de mindenhol futókat láttam. Mögöttünk pedig többen kísértek minket biciklivel. Olyan furcsa volt, hogy most egyedül én voltam abban a helyzetben, hogy semmit sem tudtam az egészről, csak csináltam, amit mondtak. Amerre elhaladtunk az autók és az emberek egy pillanatra mindig megálltak és nézték, hogy mi történik. Nagyon jó volt a hangulat. Mindenki beszélgetett és futott. Volt olyan kör, ahol az erdőben futottunk, volt ahol az utcákon. Az egész buli és a futás élményét tovább fokozták a véletlenszerűen elhelyezett lelkesítő rajzok, feliratok illetve 40-es sebesség korlátozó táblák. Tudjátok milyen jó érzés az erdő közepén azt olvasni, hogy Hajrá!, Boldog szülinapot vagy Erős 40. A legmeghatóbb talán az a rajz volt, ahol egy színes gyerekrajzon egy dobogó legfelső fokán álltam. Elképzeltem, amint egy picur engem rajzol rá egy dobogóra. Szívbemarkoló volt. Úgy éreztem, ha most 80 éves lennék, akkor 80 kilométert is simán lefutnék. :) Amikor visszaértünk a házunkhoz az első kör végén, akkor vízfüggönnyel és rengeteg süteménnyel és üdítővel fogadtak minket. Minden kör után újabb csoporttagok érkeztek vagy csatlakoztak. Egyre nagyobb tömeg volt az utcánkban. Volt olyan szakasz a futáson, ahol egy egész kocsisor állt meg és csodálkozva figyelte, hogy mi történik. Amikor megkezdtük az 5. körünket, akkor egyszer csak hátulról üdvrivalgást hallottam, és amikor hátrafordultam, akkor láttam, hogy a párom a veresi futópólóban fut utánam. :) De jó volt. Azt az 5 kilométeres kört ő is végigfutotta velünk. Újabb meglepetés. Már nem is tudtam számolni. :)
A 6. körben kb. 27 kilométer környékén, már éreztem, hogy a lábaim fáradnak és a kisebb dombok is nagyobb erőfeszítést kívánnak tőlem, ráadásul a néha megerősödő szélben a lufi is elég gyakran rántott egyet a fejemen, mert a sapkámra volt kötve. :) Éreztem, hogy mostantól jóval nehezebb lesz a maradék táv és már mindenre fel voltam készülve, amikor az egyik utcából egyszer csak előbukkant a fóti futócsoport sok-sok fóti és dunakeszis futóval, élükön a fóti (Évi) és a gödöllői (István) futónagykövettel. Szóhoz sem tudtam jutni. Csak arra gondoltam, hogy ők is miattam jöttek át hozzánk futni. Csodás érzés volt ott lenni és átélni ezt az egészet. Tőlük kaptam egy bekeretezett Somlyó fényképet, amit jó sokan aláírtak és a Murakami Huraki könyvét, amibe pedig még a szív nagykövete (Mónika), a gödi (Györgyi) és dunakeszi (Bitliszbá) futónagykövet is jókívánságokat írt. Példátlan ez az összefogás. Felemelő érzés ide tartozni. Mindenkit üdvözöltem és a magamhoz szorított ajándékokkal újult erővel sok-sok plusz energiával folytattam a küldetésemet. :) Most már tudtam, hogy nem lesz gond. Az utolsó körben szinte mindenki csatlakozott hozzánk. Olyan sokan voltunk, hogy alig fértünk el az úton. Ez olyan plusz energiákat adott, hogy úgy éreztem, hogy meg sem akarok állni. Az egyik kör végén egy 20 kilós görögdinnyét is feláldoztunk a frissítés érdekében. Ilyen hangulatban és csapatban gyorsan fogytak a kilométerek. Ahogy közeledtünk a vége felé éreztem, hogy egyre gyorsulok. Az utolsó métereket egy nagy tömegben tettük meg. A célban még egy szalagot is kifeszített a lányom és a párom, amit át kellett szakítanom. Igazi verseny hangulat volt. Jó érzés volt beérni. Külön köszönet Lajosnak és Gábornak, akik lefutották velem a teljes távot. Elfáradtam, de jól érzéssel töltött el az a tudat, hogy az egész heti futásaimra egy ekkora buli tette fel a koronát. Köszönöm az élményt. Hihetetlen szervezési munka lehetett ez mögött az esemény mögött. Mint utólag megtudtam közel 2 hónapja kezdődött a szervezés, és akaratlanul többször én is bekavartam a dolgokba. :) Utólag is elnézést kérek minden ilyen esetért. :)
Amikor már azt hittem, hogy most már nem érhet új meglepetés, akkor hirtelen egy csoportba rendeződtek. :) Azt hittem ezt az egész napot már nem lehet fokozni, de még ekkor jött az újabb ajándékozás. Kaptam egy bekeretezett csoportképet egy nagyon szép bronz futó cipőt, amibe bele volt írva, hogy teljesítettem az ERŐS 40-es távot és a csúcs volt, hogy egy verset is írtak a csoportról. Azt hiszem csak ott álltam és nem nagyon tudtam mást kinyögni, minthogy köszönöm, köszönöm, köszönöm. Döbbenet volt. Amikor már kezdtem egy kicsit magamhoz térni, akkor meg érkezett egy óriási torta, amin a közös futó pólónk volt rajta. Itt már kész voltam. Csodás volt az egész nap. Köszönök mindent. Óriási öröm, hogy ilyen emberekkel lehet közös a hobbink. Azt hiszem most még inkább igaz, hogy aki szereti a futást az csak jó ember lehet. Nagyon sok sikeres évet kívánok mindannyiunknak!
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! GRATULÁLOK MINDENKINEK! NEKEM EGY ÖRÖKKÉ EMLÉKEZETES NAP LESZ A 2014. JÚLIUS 6-A. REMÉLEM NEKTEK IS! :)
