Siófok. Végre újra a Balatonnál. Nagyon vártam már ezt a versenyt. Sok szép emlékem van a Balatonról. Az idei SzuperBalaton versenyen márciusban az időjárástól függetlenül (hóban, fagyban) csodás élmény volt futni, de amióta nyáron egy nap alatt biciklivel körbetekertem, azóta érzem úgy, hogy sokkal közelebb áll a szívemhez. Akkor egy olyan kitörölhetetlen élménnyel lettem gazdagabb, amitől több lettem. Egy évvel ezelőtt a 14 km-es távot futottam, ahol sajnos egy ízületi fájdalom miatt a táv nagy részén szenvedtem, de így utólag a tó közelsége és a táj szépsége miatt az a verseny is jó emlék maradt. Érdekes, hogy az idén pont a másik két távra voltam benevezve, a szombati 7 km-es futásra és a vasárnapi 21 km-es félmaratonra.
Amikor szombaton dél körül elindultam Siófokra azon gondolkodtam, hogy a délutáni 7 km-es futáson egy közepes tempóval megpróbálok ráhangolódni a vasárnapi futásra. Mert az idei utolsó félmaratonom lesz az igazi, hiszen ha azt is megcsinálom, akkor átvehetem a félmaraton Mánia érmet, ami az egyik legfontosabb célom volt az idén. A szállásom a rajttól néhány száz méterre lévő szállodában volt. Amikor begurultam a parkolójába, akkor hirtelen elmosolyodtam és megjegyeztem magamban, hogy jó helyre érkeztem. Az ott parkoló autók 80%-ának a hátán ott virított a futómatrica. Furcsa volt ennyi autón egyszerre látni. Amikor a recepción jeleztem, hogy vasárnap szeretnék fél 2-ig maradni, akár plusz díj fizetése mellett is, mert a futás után szeretnék még lezuhanyozni és átöltözni, akkor a recepciós hölgy közölte, hogy vezetőség döntése értelmében a futók 14 óráig maradhatnak. Egy pillanatra meglepődtem, de megköszöntem és nagyon örültem neki. Siófokon akkor egyébként már elég komoly köd volt, ami azért volt érdekes, mert amikor vezettem lefelé, akkor Székesfehérvárig gyönyörű napsütéses idő volt. Végül is nem gond. Az időjárás már régen nem befolyásolja a futásaimat. A hőmérséklet 8-9 fok körül volt, ami teljesen jó futáshoz. 2 réteg futócucc felülre, hosszú nadrággal. Bár utólag úgy gondolom, lehet, hogy a rövid is elég lett volna.
Meglepően sokan voltunk szombat délután. A 7 km-es verseny startjára várva furcsa érzés kerített hatalmába, mert az idén még nem indultam 10 km alatti távon, pedig edzésen gyakran szoktam ilyen távokat is futni. Nagyon jól éreztem magam futás közben, ezért eldöntöttem, hogy mindenképpen 35 percen belül fogom lefutni. Folyamatosan néztem a sebességemet, hogy mindenképpen az 5 perces tempón belül maradjak, de ne fussam el nagyon magamat, mert a fő cél a másnapi félmaraton volt. Olyan nagy volt a köd, hogy a célt csak az utolsó métereken láttuk meg. Nagyon jól esett a futás. Végül 34 perc alatt futottam le a távot, amivel a 370 - csak a 7 kilométeren - induló közül a 38. lettem. Ezzel maximálisan elégedett voltam. Futás után a barátaimmal elmentünk a közeli fürdőbe egy kicsit áztatni magunkat, majd utána beugrottunk egy jó kis étterembe feltölteni a szénhidrát tartalékainkat. :)
A hely nagyon szuper volt így hát elkezdtük a menüsort egy sajtlevessel, majd folytattuk egy fogalmam sincs milyen nevű gombás tésztával, amit aztán egy mákos gubával és egy madártejes fagyival zártuk le. Az alkoholmentes búzasör aztán tényleg visszatöltötte az összes hiányzó kalóriát. A vacsora után hihetetlennek tűnt, hogy másnap le fogok futni 21 kilométert. Úgy éreztem, hogy egy kicsit túltöltöttem magam. Na mindegy, volt még egy éjszaka, hogy feldolgozzam a vacsit.
Reggel nagyon frissen ébredtem, de a wellness helyett a 0-24-es áruházban kezdtem, mert előző nap lemerült a pulzusövemben lévő elem és én szeretem tudni, hogy mennyi az annyi. Reggeli: kalács, joghurt, méz, sok folyadék. Egy kis pihenés, beöltözés és indulás a starthoz. Egy kicsit kisebb volt a köd, mint előző nap, de a hőmérséklet hasonló volt. Kocogva érkeztem a start helyre. Már nagyon vártam a rajtot, mert jó erőben éreztem magam. A célom az 1:50-en belüli idő elérése volt, amit reálisnak tartottam. A zord időjárástól függetlenül rengeteg futó és szurkoló volt ott. Több mint 3 ezren vártuk a rajtot. Sokan nem is gondolnák, hogy milyen plusz erőt adnak az útvonal mentén kabátban szurkoló emberek. Akaratlanul is gyorsabban futsz ezeken a helyeken. Elindultunk. A verseny elején elég nehéz volt utat találni, mert nagyon sűrű volt a mezőny, ráadásul nagyon sokan indultak elölről olyanok is, akiknek a sebessége nem oda való volt. Az első 1-2 kilométer az útkeresésről szólt, de aztán kitisztult a terep és utána már elég jól lehetett futni. A tempóm jó volt folyamatosan 5 perc alatti kilométerrel haladtam. Amikor a Petőfi sétányon haladtunk, akkor többen is megbotlottak a néhány centi magas „fekvőrendőrökben”. Nem volt szerencsés, hogy ugyanolyan színű térkővel rakták ki, mint az út többi részét. Elég sok kanyar volt az útvonalon, ahol egy kicsit jobban oda kellett figyelni a kanyart levágók miatt, mert ők sokszor úgy kanyarodtak mint egy versenyautó, az ideális ívet keresték. A szurkolók mennyisége döbbenet volt számomra. Voltak olyan szakaszok, ahol többszáz méteren keresztül szinte sorfalat álltak az út mellett. Nagyon motiváló volt. Ahogy teltek a kilométerek és még mindig jó erőben éreztem magam, tudtam, hogy meglesz a tervezett idő. A 17. kilométernél a parti fűben kellett több mint egy kilométert futnunk, ami elég egyenetlen volt és sok volt a pocsolya is, ami egy kicsit lelassított minket. A 20. kilométernél azonban már biztos voltam benne, hogy az időm 1:50-en belül lesz. Nagyon jó érzés volt, hogy megfutom eddigi leggyorsabb félmaratonomat. Csodás érzés volt a szurkolók fala mellett beérni a célba.
Az idő: 1:48:16. Az eddigi legjobb időm. Tavasszal már jöhet az 1:45 alatti. :) Miután kijutottam a lezárt részből, rögtön elindultam a Mánia éremért. Amikor megtaláltam a sátrat, büszkén léptem oda és mondtam a nevem. Ez az érem az egész éves futásom elismerése. Nagyon boldogan vettem a nyakamba. Egészen hazáig ott is maradt. :)
