A verseny hetén csak egyszer szoktam futni, hogy tartalékoljak egy kicsit és mivel a hétvégén lesz az első félmaraton versenyem, ezért a szokásosnál is óvatosabb voltam. Gondoltam, hogy egyenpulzusos futásokkal hangolódom a hétvégére. Ez azt jelenti, hogy nem a sebességet figyelem, hanem a pulzusomat és megpróbálok egy konkrét távot egyenletes pulzussal futni. Ehhez kellett egy viszonylag rövidebb táv. Úgy gondoltam, hogy a régi 2,5 km-es köröm megfelelő lesz, ami egyébként téglalap, de hogyan hangzana, ha téglalapot mondanék. Szóval ezt a kört fogom 3-szor körbefutni különböző pulzus szintekkel. Először 130-as (+-2) aztán 140-es majd végül 150-es pulzussal futottam egy kört. Érdekes volt utána kielemezni, hogy hogyan növekedett a sebességem a magasabb pulzusszámmal. Az ilyen edzések segítenek abban, hogy jobban érezzem, hogy milyen sebességhez milyen pulzusszám tartozik.
Ahogy közeledett a hétvége egyre nagyobb lett bennem az izgalom, hiszen mégiscsak ez lesz az első versenyem ezen a távon. Mivel ezt a távot már lefutottam edzésen, ezért tudtam, hogy meg tudom csinálni, de nagyon szerettem volna 2 órán belül célba érni. A hétvégére nagyon jó időt mondtak, kb. 20-25 fokot és ez egy picit aggasztott, mert ilyen hosszú utat még ilyen melegben nem futottam. Az öltözék megválasztása nem volt nehéz, mert ilyen melegben rövidnadrág, póló és esetleg egy sapka bőven elég volt. A rajt a Margitsziget végén volt, és mivel egy picit elszámoltam azt a távolságot, ezért a cégemtől közel háromnegyedórát gyalogoltam a rajtig. Ezzel a bemelegítés tulajdonképpen már meg is volt, bár Béres Alexandra még javában pörgött a színpadon. Egy kicsit én is beálltam a sorba, de 5 perc után inkább elindultam a startzónába, mert utólag jöttem rá, hogy a tervezett időm alapján a 4-es szektorból kell indulnom, ami lehet, hogy egy kicsit lassú lesz az én tempómhoz. Végül a 4-es zóna legelejére álltam közvetlenül a 3-asok mögé. Már csak néhány perc volt hátra a rajtig, de már nagyon vártam, hogy végre elinduljunk. Úgy gondoltam, hogy 5 perces kilométerekkel kezdek, és majd meglátom, hogy hogyan bírom később. A rajt után szembesültem azzal, hogy még mindig elég hátul vagyok, ezért hosszabb előzgetésbe kezdtem, ami nem volt egyszerű, hiszen a mezőny itt még nagyon sűrű volt, ezért csak a szélén volt esélyem előbbre kerülni. Nagyon jól éreztem magam a futás közben. Rengeteg szurkoló és zenekar volt az út mellett, amitől az ember újult erőre kapott, ha egy kicsit csüggedni látszott. A frissítőpontok is elég sűrűn voltak, bár a futva ivás és evés egy külön műfaj, de azért valamit mindig sikerült magamba préselni. Néha egy pohár vízzel, egy marék banánnal vagy néhány szem szőlőcukorral futottam és fokozatos adagoltam magamnak a plusz energiát. Inni sokkal nehezebb volt, de általában néhány kortyot azért sikerült a számba juttatnom, a többi a földön vagy a ruhámon végezte. A tervezett tempómat elég jól tudtam tartani, de azért nyomasztó volt az elől futók sebességkülönbsége, de ilyenkor hátranézve megnyugtattam magam, hogy mögöttem sokkal többen vannak, mint előttem. :) Az utolsó 1,5 km-t sikerült még egy kicsit jobban meghúznom és amikor megláttam órát, hogy a terveimhez képest milyen jó lesz az időm, akkor még egy utolsó hajrát indítottam. Csodás érzés volt a célba beérnem. A lábaim szinte meg sem akartak állni, csak futni akartak tovább és tovább. Felemelő érzés volt. Végül a futók egy negyede előttem, a háromnegyede mögöttem ért célba. Ezen a csodás kora nyári napon 25 fokban, töménytelen mennyiségű víz, banán és több ezer futó között lefutottam életem első félmaratoniját (21,1 km) 1 óra 51 perc 4 másodperc alatt, ami jóval belül lett az eredetileg tervezett 2 órámon. Szinte eufórikus hangulatban mentem haza.
Már alig várom a következő versenyt…és az újabb kihívásokat.