A február ott kezdődött, ahol a január befejeződött. Hideg, hó, eső, sötét, de a futásról nem akartam lemondani, mert nagyon hiányzott és szeretem. :o) Kitartóan lefutottam a heti 3 futásomat egy 6 km-es, főleg egy bicikli úton kijelölt távon, ahol mindig megcsodáltam Veresegyház legszebb épületeit, a bölcsödét, az óvodát, a missziót, a polgármesteri hivatalt, a régi és új Makovecz stílusú iskolát az uszodával és az új református iskolát. Úgy éreztem, hogy ennél többet ilyenkor még nem kell futnom és az edzésterv is ilyen távokat írt elő. Ezzel a félórás futással kb. 500 kalóriát és kb. 1 liter folyadékot veszt az ember, amit a futás végén vissza kell pótolni, mármint a vizet. :o) Amiről még nem beszéltem, hogy természetesen a bemelegítés és a lazítás is nagyon fontos az edzések előtt és után. Ehhez szerintem mindenkinek ki kell kísérleteznie a magához való gyakorlatokat. Erre hidegben még nagyobb figyelmet kell fordítani. Az izom bemelegítő és lazító krémek is hasznos kiegészítők. Tudom, hogy én szerencsés helyzetben vagyok, hiszen futócuccban lépek ki a házunkból és oda érkezem vissza, ezért mindenféle macerás logisztikázást ki tudok hagyni. Ha már az embernek valahova el kell mennie futni, akkor még nagyobb akaraterőre van szüksége, hogy rendszeresen meg tudja ezt tenni, de ez nem szabad, hogy elvegye a kedvét. Gondolom, hogy mások is vannak úgy, hogy nem szeretnek teremben futni, de tudom, hogy sokszor más megoldás nincs a téli időszakban. Nekem szerencsére az egész télen csak egyszer kellett teremben futni, egyébként szerintem a futópadtól senki nem fogja a futást megszeretni.
Ebben a hónapban volt az első alkalom, hogy havas-csúszós útviszonyok mellett is elmentem futni, de futócipőben nem mertem azt megtenni, ezért egy alacsonyszárú bakancsot vettem fel. Amikor abban elkezdtem szaladni, elég gyorsan eldöntöttem, hogy nem az úton fogok futni, hanem az erdőben. Irány a 10 cm-es hóban futás. Egy kicsit nehezebb volt így futni, de a ropogó hó és a természet közelsége kárpótolt a nehezebb futásért és akkor meg tudtam, hogy mi vár rám az erdőből kiérve. Miután a szakadó hóban elfutottam egy lovarda mellett és keresztülvágtam egy fenyőerdőn, ahonnan kiérve egy rétre értem, ott állt előttem néhány tíz méterre két gyönyörű őz. A bundájuk ezüstszürkésen csillogott, amivel a téli tájban könnyebben el tudnak rejtőzni. Mondanom sem kell, hogy csak néhány másodpercnyi időm volt megfigyelni őket, mert két-három ugrással be is ugrottak az erdő sötét részébe. Szerencsére én gyerekoromban nagyon sok vadállatot láttam az erdőkben, mert a nagypapámmal rendszeres jártuk a bükki erdőket, de még így is mindig felemelő élmény találkozni vadon élő állatokkal.
Február közepén sajnos elkaptam valami vírus félét, mert belázasodtam és két napig itthon kellett maradnom pihenni, de csütörtökön már tudtam menni dolgozni és már alig vártam, hogy újra futhassak is, mert már az is nagyon hiányzott. Aggódó párom kérésének eleget téve csütörtökön még nem, de pénteken már alig vártam, hogy el tudjak menni edzeni. Persze csak kímélő üzemmódban. :o) Vasárnap pedig újra mentem és így a betegség ellenére is legalább a két futásom megvolt azon a héten. Valószínűleg egy kicsit kimerítettem magam az előző héten, mert a 3 futás mellett a gyerekekkel 2-szer úszni is voltunk és lehet, hogy a szervezetem jelzett, hogy egy kicsit lassítani kellene. Megtörtént. :o)
Február végén végre eldőlt, hogy megvan a csapat és tudunk menni a FélBalaton váltófutásra, ahol két egymás utáni nap kell 15-17 km-et futni. Ilyet még nem csináltam, de egyszer ezt is el kell kezdeni. :o) Itt valószínűleg a nehezebb az lesz, hogy egymás utáni nap kell ilyen távot futni, tehát nem hajthatod ki magad az első napon. No nem baj. Ez is egy új kihívás. Addig még egy hónap edzés vár rám.
Már egy-két hónapja érlelődik bennem, hogy az idei évet egy új cipőben kellene lefutnom, mert ha év elején nem futok be egy új cipőt, akkor majd év közben kell a versenyek között azt bejáratnom. Az pedig kockázatos lenne. Egyik szombaton, amikor céges ügy miatt be kellett mennem Pestre, úgy éreztem eljött a pillanat, hogy megajándékozzam magam egy új futócipővel. Szerencsére a futóboltban éppen nagy leárazás volt, ezért ugyanazért a pénzért jóval komolyabb cipőt tudtam venni.
25-én eljött a nap, amikor végre az első szép kora tavaszi időben (8 fok) kipróbálhattam az új cipőmet. A szakértő eladó által egy csúcscipőnek nevezett új Adidas cipőm elég sokban különbözött a régitől. Egy kicsit nehezebb volt a réginél, jobban szorította, tartotta a bokámat, de nagyon jó érzés volt benne futni. Sokkal stabilabban éreztem magam futás közben. Két nap múlva már le is futottam az idei leghosszabb 12 kilométeres távomat. Meglepően jól bírtam a futást, de a neheze még csak most jön, mert az edzésterv alapján az eddigi heti 20-25 km-es edzéstávok jelentősen 30-35 km-re emelkednek. Azért jó érzés volt újra 10 kilométer felett futni, ami jó erőt ad a hétvégére tervezett 15 km–es futásomhoz. :o))))
Márciusban jön a FélBalaton váltóverseny……már nagyon várom. Az év első igazi versenye….Jó futást mindenkinek!