Egy új év, amiben már tudatosabban és újabb célok kitűzésével szeretném folytatni a tavaly elkezdett futásaimat. Idén még több versenyen szeretnék indulni és a fő célom, hogy többször is le tudjam futni a félmaratoni távot (21 km). Ennek érdekében januárban elkezdtem egy maratoni edzésterv alapján készülni az idei évre. Az edzésterv vége egy őszi maraton, ami szerintem ennyi futás tapasztalattal még korai lenne, de azért a tervet szeretném végigcsinálni.
Tavaly decemberben, amikor nem tudtam rendszeresen futni, akkor ugrókötelezéssel próbáltam a kondimat megtartani. Na, az nem semmi sport. Először elég gyakran belegabalyodtam a kötélbe, de aztán egy pár hetes gyakorlás után már a 10 x 100-as szériát is meg tudtam csinálni meglepően gyorsan. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom. Én is a nappaliban csináltam a csillár és a TV között. :o)
Január
Ez a hónap az időjáráshoz képest jól sikerült, mert a heti 2-3 futást sikerült megcsinálnom. Igaz, hogy csak 6 km-eket futottam, de ilyen hidegben az a fél óra futás bőven elég volt. Ilyenkor a sebesség sem annyira fontos, hanem csak az alapozás és a kilométerek gyűjtögetése. Egyre jobban megszoktam és megszerettem a hidegben való futást is. Amikor rájöttem, hogy hogyan kell felöltöznöm, hogy ne fázzak, de ne is legyen melegem, akkor már bátrabban elindultam rossz időben is. Volt, hogy szakadó hóban, vagy szakadó esőben is futottam, de ettől csak erősebbnek éreztem magam. Ha jól fel vagytok öltözve, akkor ilyen időben is élvezetes lehet a futás. Tudom, ez nehezen hihető. A leghidegebb -4 fok volt, amikor kint voltam. Egy valami azért vissza tudott tartani a futástól, a csúszós út, ilyenkor nem kockáztattam egy esést, ezért ilyenkor maradt a jól bevált ugrókötelezés vagy a szobabiciklizés. Sokszor, amikor kutyasétáltató, nagykabátban sétáló emberekkel találkoztam mindig elmosolyodtam magamban, hogy biztos nem tartanak normálisnak, de én ettől csak még jobban éreztem magam.
Egy kis történet a viccesebb esetek közül: Egy szürke sötét hideg napon zsömlére volt szüksége a családnak és én éppen futni készültem, hát gondoltam összekötöm a két dolgot és elfutok a pékségbe. Mivel a pékség tőlünk kb. 600 m-re volt, ezért gondoltam, hogy azért ennél többet futok és inkább nem a zsömlével, ezért a pékség előtt még elfutottam egy néhány kilométeres körre. Miután úgy gondoltam, hogy eleget futottam, odakocogtam a pékségbe a zsömlékért. Nagy megdöbbenésemre a bolt már bezárt kb. 5 perce. Na most mi legyen, zsömle kell, hiszen mit eszik a család holnap. :) Akkor az éjjelnappali pékség, hűha, az kb. innen még 2 km. De hát zsömle nélkül nem mehetek haza. Akkor futás. Amikor a pékségben a pénztárban éppen fizettem, akkor rám nézett a pénztáros és megszólalt. Úszás volt??? (Gondolom látott egy piros fejet, sálban, kesztyűben és szemöldökig behúzott sapkában) Meglepődve mondtam, hogy nem, futok, fizettem és már futtottam is tovább. Viszlát. Szerintem még mindig gondolkodik, hogy ennek mi baja lehet. Mondjuk szerencsére sötét volt, mert biztos sokan nevettek volna rajtam, ahogy 8 zsemlével futottam hazáig………. Így lett a 4 km-es futásból 8………………..
Folytatás március elején a februári élményekkel......lesz egy pár..:o)